I. Általános javítási módszerek és alkalmazható forgatókönyvek
1. Helyi csiszolás és simítás: Sekély mechanikai sérülések, például karcolások, horzsolások és kisebb gyűrődések esetén használjon sarokcsiszolót vagy szalagcsiszolót az éles szélek lecsiszolásához és a felület simításához. Az őrlési mélység nem haladhatja meg a falvastagság negatív eltérésének 10%-át, hogy elkerülje a teherbírás-gyengülését.
2. Esztergálás vagy polírozás: Olyan felületi rendellenességekre alkalmazható, amelyek nem hatolnak be az aljzatba, mint például külső redők, hajszálrepedések és sekély forradások. A hibaréteget megmunkálással távolítják el, gyakran használják kis pontosságú szerkezeti csövekhez. Javítás után örvényáram-vizsgálat vagy mágneses részecske-teszt szükséges a maradék repedések hiányának igazolására.
3. Menetvégek javítása: A csatlakozási pontok menethibái esetén az újra-menetfúrás, hengerlés javítása vagy a huzalmenetes betétek (például a Helicoil) beszerelése helyreállíthatja a csatlakozás szilárdságát, különösen alkalmas nagy-igényű karimás vagy kötési csatlakozásokhoz.
4. Homokfúvás + bevonatkezelés Lokalizált gödrök, érdes felületek és egyéb szilárdságot nem befolyásoló pontszerű hibák esetén, ha a felhordás dekoratív vagy nem -nyomó-hordozású, homokfúvás használható a felület állapotának egységesítésére, majd ezt követi a rozsdagátló festék, horganyzás vagy más esztétikus bevonat elleni védelem.
II. A javítás-utáni ellenőrzésére vonatkozó követelmények Minden javítási műveletet a következő vizsgálati módszerekkel kell végrehajtani a biztonság érdekében:
1. Roncsolásmentes tesztelés: A javított területet ultrahangos vizsgálatnak (UT) vagy örvényáramú vizsgálatnak (ET) kell újra alávetni az új repedések kiküszöbölése érdekében.
2. Hidrosztatikai teszt: A nyomást az üzemi nyomás 1,5-szeresén kell tartani legalább 10 másodpercig; szivárgás nem tekinthető elfogadhatónak.
3. Méretellenőrzés: Mérni kell a javított terület külső átmérőjét és falvastagságát a tervezési minimális ráhagyás betartása érdekében.
