1. A bevonatréteg felületi hibái
Tűlyukak/gödröcskék: A bevonatréteg felületén apró lyukak vagy szemcsés kiemelkedések jelennek meg, többnyire az aljzat felületi szennyeződése, a bevonóoldat szennyeződései vagy a rendellenes áramsűrűség miatt.
Hólyagosodás/hámlás: elégtelen tapadás a bevonatréteg és az aljzat között, gyakran a nem teljes előkezelés-(például az olajfoltok eltávolításának elmulasztása) vagy a bevonatréteg túlzott igénybevétele miatt.
Égés: A bevonatréteg érdes és megfeketedett, ami a túlzott áramerősség vagy a magas hőmérséklet miatt keletkezett.
2. A bevonatréteg teljesítményhibái
Nem megfelelő keménység: A bevonatréteg keménysége nem felel meg a szabványnak (pl. a keménykrómhoz 800 HV-nál nagyobb vagy egyenlő), valószínűleg a bevonóoldat rendellenes összetétele vagy nem megfelelő hőkezelés miatt.
Gyenge korrózióállóság: A sópermet-teszt után rozsdásodás lép fel, amely a bevonatréteg nagy porozitása vagy nem megfelelő vastagsága miatt következik be.
3. A bevonatréteg egyenletességi hibái
Egyenetlen bevonat/színkülönbség: A bevonatréteg egyenetlen fényessége az egyenetlen árameloszlás vagy a bevonóoldat elégtelen keverése miatt.
Egyenetlen vastagság: A helyi bevonat túl vékony vagy hiányzik, a nem megfelelő szerelési mód vagy rossz anódvezetőképesség miatt.
4. Működési hibák
Magas porozitás: Befolyásolja a tömítést vagy a korróziógátló{0}}teljesítményt, ezért szűrőpapíros módszerrel vagy vas(III)-klorid-teszttel kell kimutatni.
Repedés: A bevonatréteg törékeny, valószínűleg a nikkelrétegben lévő túlzott szerves szennyeződések vagy a krómréteg túlzott vastagsága miatt.
